Stonehenge

Stonehenge a kőkorszaki obszervatórium

Stonehenge, a dél-angliai Salisbury-síkságon álló nagy szürke homokkőtömbökből épült hatalmas műemlék, amely különös vonzerőt gyakorolt a régészekre, és élénk hatással volt az emberek képzeletére.

Stonehenge

Stonehenge, az építmény

Stonehenge - függő kövek. Átmérője több mint mint 30 méter, a legnagyobb elemei pedig 4,5 méter magasak. A dísztelen kövekből sugárzó egyszerűség erőtől duzzadó.
A kövek a távoli Wales-ből, a Prescelly hegyekből kerültek jelenlegi helyükre. Szállításuk, megmunkálásuk és felállításuk daru, csigasor illetve egyéb mechanikus segédeszköz hiányában kézi erővel történt.

Az öt brit egyetem összefogásával készült legfrissebb álláspont szerint olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi.A régészeti helyet és környékét Az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel. A kulturális örökség együttese a térségben levő következő régészeti lelőhelyeket is magába foglalja:

• Stonehenge, megalit építményegyüttes
• Avebury, neolitkori emlékek, Európa legkiterjedtebb történeti emléke
• Windmill Hill, neolitkori fal és árkok rendszere, a helyről régészeti korszakot neveztek el
• Silbury Hill, 40 m magas domb, Európa legnagyobb emberalkotta létesítménye
• Long Barrow, temetőjáratok és sírkamrák
• Kenneth Avenue, 2,5 km-es kőburkolásos sírjárat
• Overton Hill, kőszentély

 

Az építési korszakok

Az 1950 óta folytatott ásatások alapján megállapították, hogy Stonehenge három szakaszban épült (de Stonehenge III építése önmagában is több fázisra oszlik.)

Stonehenge I (Kr. e. 3100 k.) 

Építője az újkőkori úgynevezett Windmill Hill Kultúra népe a Csatornán túlról érkezett, ezzel kezdődött Dél-Anglia betelepülése. A népesség szarvasagancs csákányaival ásta ki a kb. 98 m átmérőjű, 6 m széles és 1,4–2 m mély árkot. A kiásott mészköves törmeléket az árok belső oldalán töltésként halmozták fel. Az északkeleti bejáratnál két kőoszlopot állítottak fel, ezek egyike, az áldozókő maradt fenn. A töltés belső oldalán 56 sekély lyukat ástak, és csaknem azonnal be is temették, ezeket felfedezőjükről Aubrey-lyukaknak nevezik. Feltételezhető, hogy a stációkövek is ebben a korszakban kerültek helyükre, de az erre vonatkozó bizonyítékok labilisak. Stonehenge I-et kb. 500 évig használták, azután elhagyták és területét bozót nőtte be.

Stonehenge II 

Ekkor a területet az úgynevezett harangedény-kultúra népe lakta, akik a bronz ismeretét hozták (egyesek szerint Hollandiából, vagy a Rajna vidékről). Kr. e. 2100 körül az építményt gyökeresen átalakították: mintegy 80, egyenként 4 tonna súlyú granulitoszlopot állítottak fel a terület közepén. Ekkor két bezáratlan koncentrikus kört formáltak (a granulitkő Wales délnyugati részéről, a Preseli-hegység-ből való). A tömböket csaknem 390 km-es úton, tengeren, folyóvízen és szárazföldön szállították (lehet, hogy két szakaszban). A bejáratnál felállított granulitoszlopokat úgy helyezték át, hogy a nyári napforduló idején a középpontból nézve hozzávetőleg a napkelte helyén legyenek. Ugyanebben az irányban kiszélesítették a Sugárutat, és felállították a két sarokkövet. (Később a két koncentrikus körben elhelyezett granulitköveket eltávolították.)

A Stonehenge III 

A korszak kezdetén a korábbi harangedény-kultúra tovább virágzott és gazdagodott. Stonehengenél kezdeti (III.a.) szakaszában, Kr. e. 2000 körül kerültek helyükre a patkó alakban, ill. teljes körben álló, felül áthidalt homokkő hármaskövek (trilitek), s ezek maradványai megvannak (a Stonehenge-től 30 km-re északra található Marlborough Downs-ból hozták).
A külső körben 30 homokkőtömb áll, ezeket felül lezárták. Ebben a körben helyezték el patkó alakban az öt trilitet – amelyek két álló, és egy rajtuk keresztbe fektetett vízszintes tömbből állnak. (A kövek 9 m hosszúak és 50 t súlyúak.) Látható felületeiket kőkalapácsokkal simára faragták, és ugyanígy alakították ki a gömbölyű köldökcsapokat is, valamint a hornyoscsapolásokat, amelyek a külső kör keresztgerendáit kapcsolják egymáshoz. Az oszlopok fölfelé keskenyednek. Az illesztékek valószínűleg a korabeli famunkák csapolásait utánozzák.
Stonehenge III.b. - azaz második - fázisa feltehetőleg egy évszázaddal későbbi: Ekkor a Stonehenge II-beli kb. 20 granulitkövet megfaragták, és a patkón belül hozzávetőleg ovális alakban helyezték el. Valamivel később, Kr. e. 1550 körül a körben álló tömbökön kívül, két koncentrikus körben lyukakat ástak (ma már nem látható Y- és Z-lyukak). Ezekben bizonyára a Stonehenge II-ből kimaradt 60 granulitkövet akarták elhelyezni, de ez a terv nem fejeződött be. A lyukak nyitva maradtak, s a következő századokban feltöltődtek. A kör belsejében oválisan elrendezett köveket szintén eltávolították.
Stonehenge utolsó III.c. építési szakasza szinte folytatólagosan követte az előzőt. Ekkor - i.e. 1700 körül - új népesség, a Wesswx-kultúra népe uralta Salisbury síkságát, s ők fejezték be Stonehenge építését (tehetséges, gazdag kereskedő nép, de kevés ismeretünk van róluk). A patkón belül granulitból faragott oszlopokat és obeliszk-eket állítottak fel felváltva, egymáshoz közel. A megmaradt kb. 60 megmunkálatlan granulitot a patkó és a kör között állították fel. A tengelyvonalban állt a mind közül legnagyobb granulitoszlop, amelyet tévesen oltárkőnek neveztek el.
Kr. e. 1100 körül a Sugárutat keleti, majd délkeleti irányban kb. 2780 m hosszúságban meghosszabbították, az Avon-folyó-ig, ami azt jelzi, hogy Stonehenge akkor még használatban volt. A kőkör és környezete az i. e. 1800 körüli évekig folyamatosan bővült és alakult. Mielőtt a harmadik fázis befejeződött volna, a munkálatok félbemaradtak, a helyszínt lakói valamilyen ok miatt elhagyták.

Mit mutatnak a csontok?

A régészek korábban a köveket fogták vallatóra. Az újabb kutatások Stonehenge-től távolabbra vezették a tudósokat. Feltárták egy közeli, újkőkori falu maradványait. A föllelt csontmaradványokból megállapítható, hogy küzdelmes életük dacára az újkőkori Britannia lakói könnyebb csontúak voltak, mint a ma embere. Viszonylag épen maradt fogazatuk arra utal, hogy szénhidrátszegény étrenden éltek, és általában jó egészségnek örvendtek. Ám az élet akkoriban is tartogatott veszélyeket. A koponyaleletek 5-6 százalékánál tompa tárgytól származó erős ütés nyoma észlelhető, a nők és férfiak koponyáján egyaránt. Az érintettek valószínűleg vagy valamilyen rituálé, vagy brutális erőszak áldozatai lehettek.
Az Avon folyó keleti partján, Stonehenge-től 4 kilométerre délkelet felé, Boscombe Down dombjain a régészek két, i.e. 2500-2300-ból való temetkezési helyet, s bennük egy súlyosan sérült lábú - alighanem sánta - 35-45 éves férfi, valamint egy fiatalabb rokona - talán éppen a fia - maradványait tárták fel. Az idősebb férfi sírjából a kor leggazdagabb brit leletegyüttese került elő. Volt a tárgyak között aranyból készült hajdísz, rézkés, kovakő szerszám, íjászok két kőből csiszolt csuklóvédője, fémmegmunkáláshoz való párnakő, és több Beaker-stílusú agyagedény, amely akkortájt a Brit-szigeten nem, csupán a kontinens más részein volt használatos.
A két férfi fogzománcának vegyelemzése kimutatta, hogy a fiatalabbik férfi helyben, Wessex mészkővidékén született, társa, az „Amesbury íjász” azonban nem ott, hanem az Alpok lábánál, a mai Németország és Svájc területén nőtt fel. A közelben nagyjából ugyanabból a korból származó másik sírra is bukkantak, amiben hét halott maradványait találták. A fogak elemzése kimutatta, hogy közülük három férfi hatéves koráig születése helyén, majd tizenhárom éves koráig másutt élt. A leletek azt bizonyítják, hogy az európai ember már az őskorban nagy területeket bekóborolt.

 

                                            A riverside program 

A program keretében a National Greographic Sociaty támogatásával a Sheffieldi Egyetem kutatói Stonehenge tágabb körzetében végeznek ásatásokat 2003 óta, különös tekintettel a Durrington Walls mintegy 450 méter átmérőjű földsáncára. A hajdanvolt 30 méter széles és vagy 3 méter magas óriási földsánc körgyűrű belsejében és környékén három körkörös gerendaépítmény állt; erről tanúskodnak a lyukak, amelyekbe annak idején bizonyára tartócölöpöket állítottak. Az északi és a déli kör a gyűrű belsejében, a harmadik, Woodhengenek nevezett későbbi építmény közvetlenül a gyűrű külső oldalán állt.
A leletek alapján a fából emelt körépítmények titkos helynek számíthattak. A területen a sáncgyűrű belsejében két magas építmény nyomaira is leltek. A különálló árok és fapalánk övezte épületek talán a kört vigyázó őrök szállásai vagy kultikus célú helyek voltak. A gyűrűn kívül, a töltés alatt hét kis kunyhóból álló épületcsoport maradványai kerültek a felszínre. Az i.e. 2600-2500-ra datált házak az Avon folyóhoz vezető 30 méter széles, kovakővel kirakott út két oldalán sorakoztak. Öt házban bútorok nyomai voltak, fából összerótt priccsek hagytak vájatot a földben. Durringtont 167 méter hosszú, bizonyára szertartásokhoz használt út köti össze az Avon folyóval, míg Stonehenge és a folyó között, a mintegy 3 kilométeres út két oldalán árok és töltés húzódik, azt sugallva, hogy felvonulási út lehetett.
Stonehenge kőtömbjeit egyfelől a téli napforduló napnyugtájához tájolva állították fel, míg Durrington Walls déli körét a téli napforduló napfelkeltéje szerint építették. Az agyagedények töredékei és az állati  csontok tanúsága szerint Durrington Walls területén gyakorta rendezhettek ünnepi lakomákat. Stonehenge-nél viszont feltűnően ritkán kerültek elő edénytöredékek. Míg Durringtonnál szinte egyáltalában nem tártak fel emberi maradványokat, Stonehenge körzetében 52 hamvasztásos temetés és számos egyéb temetkezési forma nyomaira bukkantak (mintegy 240 halott maradványait ásták ki).
Elképzelhető tehát, hogy Durrington Walls az élők világát képviselte, Stonehenge ellenben a halott ősökét, ahová menetek vonultak a folyó és az utak adta irányban. Annak az elképzelésnek, hogy Stonehenge temetkezési helyül szolgált, ellentmond, hogy az előkerült leletek nem halotti rítusokkal, nem a holtak birodalmával, hanem hétköznapi tevékenységekkel, főként a paraszti és a pásztorélettel kapcsolatosak.
A Stonehenge-ről alkotott legújabb elképzeléseknek  az a legfőbb értéke, hogy az egész tájra, mindegyik helyszínre vonatkoztatható, míg a korábbi elméletek külön-külön kerestek magyarázatot a térség egyes emlékeinek értelmezésére.

Stonehenge, mint obszervatórium?

Egy trilithon

Már régóta feltételezték, hogy Stonehenge tengelye egybeesik a nyári napforduló napjának napfelkeltéjével. (Bár sok vita folyt arról, hogy a napfelkelte vajon a Nap első sugarát, a napkorong felének megjelenését, vagy pedig a teljes napkorong felbukkanását jelenti - ugyanis a horizont más-más pontján volt megfigyelhető a három jelenség). 1963-ban Gerald Hawkins, amerikai csillagász a Nature folyóiratban megjelent Stonehenge decoded (A megfejtett Stonehenge) című cikkében sok további asztronómiai összefüggésre hívta fel a figyelmet. Állításai szerint minden kőpárnak jelentése van, a kövek és az Aubrey-lyukak segítségével nemcsak a már fent említett nyári napforduló, hanem más fontos Nap- és Hold-jelenségek is megjósolhatók.A nyári napforduló természetesen azt jelentette, amikor a Nap útja során elérte legészakibb pontját. Ezután minden nap a szemlélő szemszögéből egy kicsit délebbre kel, míg a téli napforduló napján eléri legdélebbi pontját, hogy azután újra északnak induljon. Az őskori ember számára az a körforgás, illetve az évszakoknak ehhez való kapcsolódása, minden bizonnyal komoly jelentőséggel bírt, így nem meglepő, hogy a Sarokkő felállításával meg kellett jelölnie a nyári napforduló napjának irányát.

A Hold mozgása már sokkal bonyolultabb. A Naphoz hasonlóan a nyári napforduló napjáig egyre északabbra kel és nyugszik, utána pedig ismét délre vonul. Ennek a mozgásnak szélső pontjai azonban évről évre módosulnak, s egy 18,6 éves ciklust követve mozdulnak el. A Holdnak ekként kettő helyett négy szélső pozíciója van. Így a nyári napfordulóhoz kapcsolódó és a téli napfordulóhoz kapcsolódó kelésének is van egy északi és egy déli szélső pontja. Hawkins szerint a négy Állomáskövet oly módon állították fel, hogy azok az általuk alkotott négyszög hosszú oldalai, illetve átlói mentén figyelve egy vonalba estek a Hold nyárközépi kelésének két szélső értékével; a négyszög rövid oldalai a nap nyári napforduló idején történő kelésének irányára néztek.

 

 Avebury

Avebury a tudományos  neve annak a nagy kőgyűrűt és benne két kisebb kőkört magában foglaló őskori, nagyjából kör alakú árokkal és gyűrű alakú sáncra emlékeztető domborulattal határolt henge emlékműnek, ami a dél-angliai Wiltshire megyében (angolul county), Avebury faluban található. A lelőhely korát 5000 évre becsülik, Európának legnagyobb és legszebb történelem előtti  emlékműveinek egyike. Az Avebury emlékművek legnagyobb része ugyanabból a korból származnak, mint a tőle 32 kilométerre délre fekvő Stonehenge, de egyes részei megelőzik Stonehenge megalit-alkotórészeit. Avebury durván egyenlő távolságra fekszik (10–10 km-re) Marlborough és Calne kisvárosoktól. Az világörökségként osztályozott, listázott őskori emlékmű az angol Natiopnal Trust (Nemzeti Védnökség) tulajdona.

A kövek morfológiája nagy érdeklődés tárgya. Ezeket két kategóriába sorolják: vagy magas és karcsú, vagy alacsony kövérkés. Vita tárgya, hogy a magasak nem férfiakat és az alacsonyabb nőket jelképez-e?
Egyesek azt vélik, hogy a köveket azok természetes szépsége, gyönyörködtető kinézése alapján választották, mások faragásokat látnak rajtuk.
A Grey által talált emberi csontok tanúsítanak valami temetkezési kapcsolatot, amivel van párhuzam egyéb, például neolitikumi, vagyis a kőkorszak utolsó részéből eredő ásatási helyekről származó csontokkal. Egyes elméletek szerint elődimádat lehetett az emlékmű építésének a meghajtóereje és egykori, nő-férfi kapcsolattal összekötött szertartás lehetőségét nem tartják kizártnak.
Bár a hatalmas henge nagy benyomást kelt, az valóságban nagy védelmi célt nem szolgáltathatott, különösen azért mert az árok a zárt terület belsején van, ami ismét a szertartás funkció valószínűségét támasztja alá; ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kövek helyezésében van valami csillagászati kapcsolat is.
Egyesek kapcsolatba hozzák az Avebury emlékművet a közeli West Kenneth Long Barrow temetkezési dombbal, és a kettőt egy szertartás-komplexumnak tekintik.

Aveburyben nem sok régészeti ásatást hajtottak végre. Egy kisebb ásatás 1894-ben azt jelezte, hogy az őskoriak a földmunkát két szakaszban hajtották végre. 1908 és 1922 között Harold St George Gray irányított egy ásatást, de később ezt kritika érte, mert munkacsoportja tagjainak nem volt semmi szakképzettsége. Az ásatás viszont nem volt eredménytelen, mert kimutatta például, hogy az emlékmű építői gímszarvasagancsot használtak és leástak egészen a természetes mészkőfelületig 11 méter mélységre, amikor az árok kiásásával egyidejűleg a földet mellette 9 méterre húzták fel. Az ásatás nem hozott napvilágra mesterségesen előállított tárgyakat, de emberi csontokat igen, itt is ott is, különösen állkapocs csontokat; 2 méter mélységben pedig egy másfél méter magas nő teljes csontvázára találtak.

 A Barber kő

 

                                                                              

Mikor a falu új iskoláját építették 1969-ben, a helyszínt ismét megvizsgálták, 1982-ben pedig megmintázták modern radiokarbon kormeghatározás céljából. Később, 2003 áprilisában az egyik kő felegyenesítése közben észrevették, hogy a kő több mint 2 méter mélységre terjedt le a földszín alatt. Ezt, amit a Brit Királyság helyszínein talált kövek között a legnagyobbak egyikeként ismertek el, több mint 100 tonnásra becsülték. Egy későbbi geológiai vizsgálat azt jelezte, hogy legalábbis 15 ilyen megalit fekszik eltemetve a monumentum helyszínén.

                                         Silbury Hill
Silbury Hill (Wiltshire, Dél-Anglia) vagyis Silbury-i domb egy 40 m magas mesterséges mészkődomb az Avebury emlékmű és azonos nevű falu közelében.
Ez a régészeti emlékmű az Avebury-közeli neolotikus, vagyis újkori komplexum egyik tagja. A komplexumhoz tartozik még az Avebury cikk alatt dokumentált Avebury-ring, vagyis az Avebury-i gyűrű, és a West Kenneth Long Barrow, vagyis a West Kennet-i hosszúdomb.
Silbury Hill a legmagasabb európai mesterséges prehisztorikus, történelem előtti, vagyis őskori domb, amit a világon a legnagyobbak közé sorolnak. Hogy a dombot pontosan mi célból építették, az még ma is vita tárgya, de az nyilvánvaló, hogy nem temetkezésre szolgált.
A három rétegből álló domb egyik rejtélye az volt, hogy ezt folyamatosan, vagy hosszú megszakításokkal építették-e. Az építés a Kr. e. 28. században kezdődött, de vizsgálatok a fő építési korszakát kb. Kr. e. 24. századra becsülik, a rézkor vége felé, a bronzkor kezdetére.
Az első komolyabb, 18. századi ásatások alkalmával (egy függőleges akna ásása útján) kincseket kerestek, eredménytelenül. Azóta két, majdnem vízszintes alagutat építettek, a legutóbbit 1958-ban, de akkor a radiokarbon kormeghatározás még kezdeti állapotban volt, és a halom belsejét sem lehetett alaposan feltárni. A legutóbbi munkáról a BBC egyik programja számol be, az 1958-as alagút felújítását is tárgyalva. Az alagút rommal telt meg, és a cél a belső szerkezet megerősítése is volt, de a belső rombolás egyik következménye az volt, hogy az alagút fölött nyílások keletkeztek, ami lehetővé tette a fenti rétegek megmintázását is nagyobb ásatás nélkül.

A domb kb 0,020 km² területen fekszik. Főalkotórésze környezetéből kiásott mészkő és agyag. Régészeti becslés szerint a felhalmozás és alakítás összesen 18 millió munkaórát vett igénybe, ami 500 ember 15 éves munkáját jelentette. A mű nemcsak felbecsülhetetlen technikai tudást tanúsít, hanem tartós munkairányításra és az ehhez szükséges javak megszervezésére való képességet is, amit csakis egy a korban Dél-Angliában uralkodó széles körű hatalom jelenlétével lehet elképzelni.
A halom alapja 167 méter, a teteje 30 méter átmérőjű kör. Az kikövetkeztethető, hogy eredetileg a teteje le volt kerekítve, amit később formáztak laposra, talán hogy védelmi célra használhassák.
  
Történet és mondavilág 
A legenda szerint a domb Sil király sírhantja, akit lován egy életnagyságú arany szobor ábrázol.
1861-ben a Wilts Archaeological Magazine jelentette, hogy minden virágvasárnap az Avebury melletti Kennettből, Overtonból és környéki falvakból százával szoktak idejönni az ünnepre.

Homeopátia

 A homeopátia egy kétszáz éve létező, nagyon szigorúan szabályozott eljárások szerint készített gyógyszerekkel dolgozó, holisztikus orvostudomány. Első virágkorát a XIX. században élte, amikor nagy, pusztító járványok dúltak Európa-szerte. A kolera és tífuszjárványokban a homeopátiás kórházakban kezelt betegek 80%-a túlélte a kórt, míg a hagyományosan kezelteknél ez az arány fordított volt. a XX. század elején nagy orvosi felfedezések következtek, és az orvos, a gyógyulás is elérhetőbbé vált a tömegek számára. Felfedezték az antibiotikumokat, gyógyíthatóvá vált sok addig életveszélyes betegség. Fejlődött a sebészet, a diagnosztika. És gyorsabbá vált a gyógyítás ritmusa.
Ezt mindenki tapasztalhatja, akit gyerekkorában még vizsgált doktor bácsi, és aki mostanában elmegy egy panasszal a rendelőbe. A gyorsaság gyors hatású szereket kívánt. Viszont a század vége felé elértünk odáig, hogy a krónikus betegségek száma megszaporodott, az olyanoké, amit gyógyszerekkel csak enyhíteni lehetett, gyógyítani nem. Bőrbetegségek, allergiák, gyomor és bélproblémák, stb.
Ismét előtérbe került a homeopátia, amely a testet és lelket egységként kezeli, pl. a krónikus betegségeknél nemcsak az életminőséget javító tüneti kezelést kínál, hanem megpróbálja felderíteni az okot is, és az okot kezelni. Annyi minden okozhatja a bajt. Lehet családi örökség, kialakulhat egy elfojtott érzelmi trauma után, az állandó stressz hatására, vagy gyógyszerek mellékhatásaként.
 Európában nagyon sokan fordulnak homeopata orvoshoz krónikus problémákkal. Keleten, mint például Indiában, a szegényebb réteg sokszor azért választja a homeopátiás kórházakat (mert Indiában többszáz ilyen létezik), mert itt a kezelés jóval olcsóbb. És az ország egészségügyi mutatói egyre javulnak.
A másik fontos terület a várandósság ideje, amikor sok gyógyszer ellenjavallt. Legtöbben ilyenkor találkozunk először a homeopátiával. És utána a kisbaba problémáinál. Hányan voltunk már hálásak a Chamomillának egy átaludt éjszakáért!

A homeopátia alkalmazásának több szintje van. Lesz olyan, aki csak komplex szereket szed, vírusos betegségekre, amikor nincs rá hagyományos terápia. Ő így illeszti be az életébe a gyógymódot. Mások elkezdenek egyéb bajokra is akut szereket szedni, és boldogok, ha egy jól választott golyócska megszűnteti a lázat, elmúlik tőle a gyerek hányása, köhögése. Azért örülnek, mert természetesen, mellékhatások nélkül oldottak meg egy problémát.  És lesz olyan, aki alkati szerért megy el homeopata orvoshoz, vagy ezt a gyógymódot választja elsősorban.  
Az, hogy hogyan gyógyulunk, homeopátiával, kamillateával, hagyományos gyógyszerekkel, illóolajokkal, vagy ezek kombinációival, a saját döntésünk. Felelősségteljes, tapasztalatokon alapuló döntésünk.  Ami alapvető emberi jogunk.

A homeopátia egyéni, alkati terápia, mely az egész embert – testét és lelkét egyaránt – figyelembe veszi, miközben nem mérgező, és mellékhatásoktól mentesen gyógyít. Parányi, vagyis infinitezimális dózisokban használja a gyógyszereket, ellenkező esetben ugyanis igencsak súlyosbítaná a tüneteket.

 

Miben különbözik a hagyomásnyos orvoslástól a homeopátia?
A homeopátiában nem ellentétesen, hanem analóg módon ható anyagokat alkalmaznak, amelyek a kezelendő betegségekhez hasonló állapotot idéznek elő. A homeopátiás potenciák gyenge ingerként hatva ösztönzik és normalizálják a megzavart működést.
Ezzel szemben a hagyományos, allopátiás orvoslás a betegségtünetekre irányul, „elnyomja” azokat, tehát a gyógyulás céljából ellenszereket használ.


Mik a homeopátiás terápia előnyei:

1. Sokszoros hígításuk miatt a szerek semmilyen mellékhatást nem okoznak.
2. Túlérzékenységi, allergiás reakciók nem lépnek fel, hozzászokás nem alakul ki.
3. A hagyományos gyógyszerekkel kombinálhatók.
4. Hozzászokás nem alakul ki.
5. A jól kiválasztott szerek gyógyítják az akut és a krónikus betegségeket.
6. E gyógyszerek betegségmegelőzésre (prevencióra) is alkalmasak, amiben komoly szerepe van az alkati kezelésnek.
7. A homeopátiás szerek alapvető tulajdonsága, hogy serkentik az öngyógyulási mechanizmusokat a szervezetben, erősítik az immunrendszert.
8. Csecsemőknek, kisgyerekeknek, várandós és szoptatós anyáknak, időseknek is adhatók, dózismódosítás nélkül.
9. Az alapanyagok természetes eredetűek

A homeopátia hatásterülete széles. Érdemes konzultálni egy homeopátiához értő orvossal, aki ismeri a módszer lehetőségeit és határait.
A homeopátia a gyakrabban előforduló megbetegedések többségének gyógykezelésére alkalmas, különösen igaz ez a következőknél: influenza, ismétlődő orr-, fül-, torokgyulladás, emésztési zavarok, stressz, álmatlanság, stb.

A homeopátia lehetőséget ad a gyógyszeres túlterhelés és az abból eredő ártalmak következményeinek kivédésére.

A homeopátia korlátai

Természetesen a homeopátiának is megvannak a maga korlátai. Egyes betegségek túlmutatnak a homeopátia hatásterületein: ilyenek a súlyos, akut orvosi vagy sebészeti esetek, melyek azonnali beavatkozást igényelnek.
Rosszindulatú daganatos betegségek (rák, leukémia) és szexuálisan átvihető betegségek esetén egyéb kezelések kiegészítéseként írják fel a homeopátiás szereket.
Reaktív terápiás módszerként a határai odáig érnek, amíg a szervezet reakciós képességei tartanak.

Éppen ezért a homeopátia nem teszi feleslegessé a klasszikus orvostudományt.
Ugyanakkor egy műtét utáni lábadozás során ismét célszerű lehet a homeopátiás gyógyszerek alkalmazása, hogy a beteget véglegesen meggyógyítsák.

Milyen alapanyagból készülnek a homeopátiás gyógyszerek?

A homeopátia több, mint 3000-féle kiindulási anyagot használ, amelyek növényi, állati, ásványi, vagy egyéb (kémiai)  eredetűek lehetnek. Döntő mértékben növényi eredetűek (65%).

 

Növényi eredetű szerek:
A növényi eredetű homeopátiás szerek javallatai az alacsony potenciáknál többnyire megegyeznek a fitoterápiában használatos indikációkkal, illetve e készítményeknek olyan új tulajdonságaik is vannak, amelyek a potenciálás során jelennek meg.
Ezek a gyógyszerek készülhetnek a növény egészéből vagy egyes részeiből; például hajtásából, gyökeréből, virágjából a homeopátiás gyógyszerkönyv megfelelő előírásai szerint.

Ásványi anyagokból készült szerek:
A homeopátiás hatóanyagok második csoportját az ásványi anyagok alkotják (kb. 28%) ezek valódi ásványok, fémek és egyéb anorganikus anyagok.

Állati eredetű homeopátiás készítmények: 
Az állati eredetű szerek száma sem elhanyagolható (kb. 5%). Többek között rovarok, mérges kígyók, békafajok, sőt még a tintahal is szerepel a számításba jövő állatok között.

Bioterápiás szerek:
A fenti hatóanyagokon kívül a homeopátia nozódákat (bioterápiás szereket), vagyis betegségokozó anyagokat (kórokozó, betegtől származó produktum) is alkalmaz. Ezeket szintén speciális eljárásnak vetik alá, hogy a homeopátia elvéhez híven, mellékhatás-mentesen gyógyítsanak.

                    Homeopátia gyermekeknek

A homeopátia olyan alternatíva a szokványos kezelési módok, gyógyszerek mellett, amely biztonságos, nem toxikus, ugyanakkor hatásos, gyors enyhülést, gyógyulást hoz.

Tény, hogy a gyermekek nagyon jól, a felnőtteknél jobban reagálnak a homeopátiás terápiára, mert az ő esetükben betegség természetes lefolyását, gyógyulási képességüket még nem torzítja el sok hagyományos gyógyszer szedése.

Alkalmazása néhány alapvető szedési szabály megtartása mellett egyszerű, a gyermekek készségesen együttműködnek, szívesen beveszik az édes golyókat. Több golyó esetleges bevétele esetén sem kell gyógyszermérgezéstől tartanunk, esetleg a szerre jellemző tünetek erősödhetnek fel. Ilyenkor megfigyelésen kívül másra nincs szükség.

Miért ajánlják a homeopátiát gyerekeknek?

Homeopátiás kezeléssel gyorsabban gyógyulnak a gyermekek.

Ritkábban lesznek betegek, az immunrendszerük is erősödik. 

A szülők aktívan részt vehetnek gyermekük gyógyításában, egészségük megőrzésében, hiszen a homeopátia alapja a megfigyelés. A gyermekeket ugyanis személyiségének és nem kizárólag betegségének megfelelően kezeljük.

A homeopátia célja az öngyógyító mechanizmus serkentése és nem a betegségek elnyomása.

A homeopátia további előnyei a gyermekeknél:
- Már újszülött kortól kezdve alkalmazható
– Nincs mellékhatása
– Nem okoz gyógyszerallergiát
– Erősíti az immunrendszert
– Összeegyeztethető más, hagyományos kezelési formákkal
– Alkalmas testi és lelki panaszok gyógyítására.

 

Akut betegségek esetén, sérülések esetén is alkalmazhatók – fontos azonban megjegyezni, hogy nem kielégítő vagy elhúzódó gyógyulásnál, krónikus esetben mindig kérnünk kell gyakorlott homeopata orvos segítségét, aki hagyományos orvoslási és a homeopátiás ismeretekkel is rendelkezik és folytatni tudja a kezelést. 

    Homeopátiával kezelhető betegségek listája 

                            Homeopátia az állatoknál

A gyógyászati elveket még az ógörög orvosok /Empedokles és Hippokrates/ fogalmazták meg, amely a hasonlóság szabályát teszik a gyógyításban követendővé: „hasonló a hasonlóval gyógyíttassék”.
A természetben a vadon élő állatok, vagy az emberek közelében is, fél-szabad tartásban, saját bajaikra szükségszerűen válogattak a környezetükben fellelhető növényi, esetenként ásványi anyagokból.

Egyik szemléletes példája ennek, hogy a legelésző birkanyáj egyes egyedei gyomorrontásukra a „napi menüt” cickafark legelésével kezdték.

Ennél az öngyógyítási formánál, még a „fűben, fában az orvosság” is hatékony volt, mindaddig, amíg az ember saját kis önös érdekéből elkezdte „kézből” vagyis készből etetni az állatait-kicsiket, nagyokat, tollasat, szőröset egyaránt. Ehhez viszont maga mellett kellett tudnia csordáját, lovát, nyáját és kerítőt játszó munkás puliját.

Nincs is ebben semmi rossz, mondhatnánk – éltek is boldogan, míg meg nem ettük őket! De addig is...Kórok és nyavalyák mindig is voltak és akkor mutatkoztak meg leginkább, amikor az emberi mohóság élhetetlen korlátok közé szorította „tulajdonát”. Akkor gyorsan kellett menteni a menthetőt...

                                                          Hasonlót a hasonlóval

Két módon lehettet eljárni: tüzet vízzel- vagy kutyaharapást szőrivel! Az előzőt mindenki érti, az utóbbival még ismerkedünk.

A hasonszenvi gyógyászat, a homeopátia alkalmazása állatokon azon egységes elvek alapján hatékony és sikeres lehet, amelyek az embergyógyászatban is önálló diagnosztikai és terápiás módszerként működnek.

Ez érvényes is addig a pillanatig, amíg az állatos viziten el nem hangzik a kérdés, hogy „na és mi a baja?”.Tőlem kérdi Dr .Úr ?- hangzik a válasz. A háromlábú széknek rögtön ki is törött az egyik lába... Hogy a handicapből futamot nyerjünk, nem kevés tapasztalat és empátia szükséges.

Ami közös a gyakorlati alkalmazásban az leginkább a gyógyszerkincs, hiszen a szerek természetes ásványi, növényi és állati eredetűek. Ezek az anyagok bármelyike okozhat betegségtüneteket az adagolt mennyiség és gyakoriság függvényében, így tehát minden anyag nagyléptékű dinamizált, azaz potenciált „hígítása” felhasználható a gyógyításban. Hatékonyságuk azonos az embergyógyászatban tapasztaltakkal, de a találati pontosság igencsak változó lehet.

Hogy ez mégsem szegte kedvét eleinknek, mi sem bizonyítja jobban, mint a másfél évszázada 1868-ban kiadott Hasonszenvi Állatorvos című németről magyarra fordított vezérkönyv, amely ma is megállja helyét.

Mi kell ahhoz, hogy egy beteg állat (haszon vagy kedvenc) esetleg mindkettő homeopátiásan gyógyulhasson?
Elsősorban egy megértő gazd(a)i. Aki végre megértette, hogy kedvence kálváriája egyben kettőjük baja. Orvosolni az okokat érdemes, a tünetek „maguktól” múlnak el... különben is csak jeleztek valamit és ez emberre, állatra egyaránt érvényes! 

                 Cicák sebgyógyítása homeopátiás szerekkel

Közismert, hogy a macskák a ragadozó természetű háziállatok közé tartoznak, s mint ilyenek nem csak az áldozataikat, egereket, lepkéket, rovarokat ragadják meg éles karmaikkal, hegyes kis fogaikkal, hanem bizony egy – egy hirtelen mozdulattal akár gazdáikon, akár társaikon is súlyos sebeket ejthetnek.
 Ilyen jellegű sérülések főként a kandúrokat érik, amikor a párzási időszakban túlzott mértékben fitogtatják férfiasságukat, s nem hajlandók belátni, hogy a náluk erősebb „kand-urakkal” nem érdemes mindenáron harcba szállni a gyengébbik nem kegyeinek megszerzéséért. Előbb utóbb azonban minden csata véget ér s mind a győztesek, mind a vesztesek többé vagy kevésbé elcsigázva, megtépázva, sebesülten térnek haza az őket órák vagy napok óta váró „családi fészekbe”, ahol kimerülten kuporodnak fel kedvenc foteljuk sarkába s véget nem érő, hosszú alvással pihenik ki fáradalmaikat.
Ébredés után pedig megkezdődik a „háborús veszteségek” felmérése, a kapott sebek tisztogatása, nyalogatása, ami azért sem egyszerű dolog, mert ezek a sérülések többnyire a fejükön érik az állatokat. Ilyenkor bizony nagyon jól jöhet, ha a gazdi szakszerűen tud segíteni kedvenc kis trubadúrjának s olyan módszert alkalmaz, amelyik amellett, hogy a sebgyógyulási folyamatot gyorsítja és csökkenti a sérült területek fájdalmát, biztosan ártalmatlan is az állat számára. Szerencsére a homeopátia számos olyan szert ismer, amit a kellően képzett gazda ilyen esetekben alkalmazhat.

Mielőtt a megfelelő szert kiválasztanánk, győződjünk meg a sérülés jellegéről. Ahol a szőrt csapzottnak, vértől vagy véres nyálkától összetapadtnak látjuk, próbáljuk meg a sebet megkeresni és jól szemügyre venni. Ehhez legjobb, ha a szőrt kíméletesen lenyírjuk és szétsimogatjuk a seb körül.
 Ha a sebzés még láthatóan friss, élénkvörös, fényesen csillogóak a sebszélek és nem vagy csak kis mértékben szennyeződött, akkor ARNICA TINCTÚRÁT alkalmazzunk a helyi kezelésre. A tömény tinktúrából egy pohárba engedett ujjnyi mennyiségű, kéz meleg vízhez 15-20 cseppet adjunk, s ezzel – mull lap (géz) vagy egy tiszta zsebkendő segítségével – óvatosan mossuk át a sebet és annak környékét. Az Arnica nem csak tisztítja a sérült területeket, hanem fájdalomcsillapító és sebgyógyító hatása is jelentős!

Másképpen kell értékelnünk a helyzetet, ha már régi, több napos vagy erősen szennyezett sérüléssel tér haza a macskánk! Ilyenkor a beszáradt, fénytelen, szürkés-vörös, esetleg gennyes, néha talán már bűzös sebeket célravezetőbb a szőr eltávolítását követően KÖRÖMVIRÁG TINCTÚRÁVAL kezelnünk: az Arnicánál leírtakhoz hasonlóan készítsünk a tömény alkoholos kivonatból mosófolyadékot, s ezzel néhányszor mossuk át a sebet és környékét. A körömvirág hatóanyaga a régebbi és erősen szennyezett sebeknél tapasztalható megzavart sebgyógyulási folyamatot előnyösen befolyásolja – szabályozza és meggyorsítja – azáltal hogy megtisztítja a sebüreget az elhalt szövetmaradványoktól, elpusztítja az ott lévő kórokozókat, miközben megindítja az egészséges sejtek szaporodását.
Ha a sebeket kitisztítottuk, a helyi kezelést a választott szer (Arnica vagy Körömvirág) hatóanyagával készült kenőccsel folytassuk tovább. Ha azt tapasztaljuk, – főként hasított sebeknél – hogy a legkisebb érintésre is rendkívül érzékeny a sérült terület, akkor kezeljük azt helyileg naponta többször HYPERICUM OLAJJAL.

A kevésbé veszélyes sebek gyógyulási folyamatát kiválóan támogathatjuk az alábbi, szájon át adagolható homeopátiás szerek kombinációjának, egy időben történő adagolásával: STAPHISAGRIA 5 CH és SILICEA 9 CH.
Ezek a szerek (a patikák többségében már szabadon vásárolhatók) mindegyikéből naponta 2x3 golyócskát teszünk az állat szájába, vagy ha ez nehézséget okoz, akkor az állat ivóvizébe, esetleg kevés vízben feloldva közvetlenül öntjük, vagy fecskendezzük a szájába.
 Különös figyelmet kell fordítanunk a harapott sebek kezelésére! Ezek a sebek mindig párosával „készülnek” ezért soha ne elégedjünk meg azzal, ha csak egy harapott sebet találunk, hanem mindig keressük meg annak az ellenoldali párját is. Harapás ugyanis csak akkor következhet be, ha a támadó mind az alsó mind a felső álkapcsának szemfogait egyidejűleg tudja használni. Egyébként csak mélyebben vagy kevésbé mélyen végig karcolja a sértett fél testfelületét.
A harapott sebeket egyébként helyileg hasonlóan látjuk el, mint a szennyezett vagy több napos sérüléseket, azonban számolnunk kell azzal, hogy ezek sokkal gyakrabban tályogosodnak el, mint a felületesen ejtett sebek. Ha ez bekövetkezik, akkor a sebzés észlelését követő néhány nap múlva azt tapasztaljuk, hogy a beteg terület megduzzad, rendkívül érzékennyé válik, az állatot gátolja a mozgásában, ha a pofatájékán van evésében, ivásában s ilyenkor esetleg csuroghat a nyála is. Később a duzzanat megpuhul és néhány nap után, amikor a tályog „megérik” meg kell nyitni, vagy magától kifakad, és gennyes váladék ürül belőle.

A homeopátia kiváló szereket ismer, amivel a fenti folyamatot felgyorsíthatjuk, s napokkal megrövidíthetjük kedvencünk szenvedéseit anélkül, hogy sebészi beavatkozást (altatás, vágás stb.) kellene alkalmaznunk, vagy akár csak kézbe kellene vennünk a cicát, a tályog megnyitásához vagy utókezeléséhez. A homeopátiás módszert alkalmazó gazdi teendője ilyenkor a következő:
Ha azt látja, hogy a sérült terület duzzadni kezd HEPAR SULFURIS 5 CH-t adagoljon a cicának, kétóránként egy-egy adagnyi mennyiségben, az előzőekben leírt módon (éjjel nem kell adni). Ennek hatására a tályog igen gyorsan „megérik” és többnyire 48 órán belül magától kifakad. Hogy az érést követően a tályog megnyílása is biztosan bekövetkezzen, a második naptól kezdve adjunk ugyancsak kétóránként néhány alkalommal 3-3 golyócskát a „homeopátiás késnek” elnevezett MYRISTICA SEBIFERA 5 CH-s szerből. Ha a tályog már megnyílt, mindkét szer adagolását szüntessük meg! A tályog üregében maradt szennyes váladék tökéletes kitisztítására adjunk a betegnek szájon át a SILICEA 9 CH-ból naponta 2x3 golyócskát 4-5 napon keresztül.
Aki a homeopátiás szereket elkezdi alkalmazni, hamar rájön arra, hogy mind kedvenc állatának mind saját magának megkönnyíti a helyzetét azokban az időszakokban, amikor a legnagyobb problémákat kell megoldaniuk, s aki már korábban volt hasonló helyzetben az össze tudja vetni, hogy mennyivel egyszerűbbé válik így a sérült állatok ellátása. Ezzel természetesen nem kívánok senkit sem arra biztatni, hogy a jól bevált hagyományos állatorvosi szolgáltatásokat a jövőben ne vegye igénybe, mert hiszen egy mélyre hatoló hosszan felszakadt sebzés esetében semmiképpen nem nélkülözhető a szakszerű állatorvosi ellátás, mint ahogy a törött végtagok esetében sem helyettesítheti semmilyen homeopátiás szer adagolása a törött csontvégek megfelelő helyzetben történő tartós rögzítését.
Azonban tudnunk kell azt is, hogy a homeopátiás szerek a „hagyományos” állatorvosi ellátással egyidejűleg is előnyösen adagolhatók hiszen, a sebgyógyulásra vagy a csontvégek összeforrására gyakorolt rendkívül kedvező hatásukat ebben az esetben is kifejtik, s ezt mindenképpen ki kell használni annak a gazdának, aki már ezen ismeretek birtokába került.

           Bőrbetegségek a cicáknál- gyógyítás homeopátiával

A most ismertetésre kerülő bőrbetegségek többsége sokszor hasonló lehet a sérülésekhez, azonban fontos, hogy azokat mégis egyértelműen elkülönítsük egymástól.
A bőrbetegségek is a test felszínén, a bőrön jelentkeznek, sokszor szőrhullással és az esetek egy részében a viszketés miatt, akár a beteg terület sebesre történő vakarásával is járhatnak.

Ha tehát bármilyen bőr- vagy szőrelváltozást látunk a cicánk testén, legelőször tisztázzuk annak jellegét és igyekezzünk meghatározni az okát is.

Röviden tekintsük át, melyek lehetnek a bőrbetegségek leggyakoribb külső és belső előidézői?

Mindenek előtt győződjünk meg arról, hogy gondos és rendszeres kezelésünk ellenére, nem találunk-e külső parazitákat (bolhák, tetvek stb.) az állat szőre között. Szóba jöhetnek gombás vagy baktériumos folyamatok, amelyek valamilyen külső fertőzés következményei, vagy olyan allergiás elváltozások, amelyek különféle kémiai anyagokkal történt érintkezés (bolhanyakörv, paraziták elleni hintőporok, festékek, impregnáló anyagok stb.) és a velük szembeni túlzott mértékű érzékenység (kontakt allergia) következményei lehetnek.

A belső okok között is legelőször egy tulajdonképpeni külső tényezőt kell megemlíteni, ez pedig a takarmány. Ez kívülről kerül ugyan be az állat szervezetébe, azonban esetenként olyan anyagcserezavarokat okozhat, amelyek következtében a bőrön különféle kóros elváltozások (kiütések, hólyagok, apró pattanások, viszkető göbök stb.) jelenhetnek meg.
A nem megfelelően takarmányozott (s ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz minőségű a takarmány, csak talán kedvencünk „nem bírja”) cica szervezete hosszabb- rövidebb ideig képes alkalmazkodni a számára kevéssé optimális takarmányhoz, azonban előbb-utóbb ez az alkalmazkodó képessége kimerül és a szervezet egyensúlya felborul.

A rendellenes anyagcsere folyamatok, emésztési zavarok, májfunkciós és vizelet kiválasztási problémák rendellenes anyagcseretermékek megjelenését eredményezik, amelyek hatására a bőrben lévő izzadság illetve faggyúmirigyek váladékának minősége megváltozik. Ez a váladék a bőrt izgatja, azon égető jellegű kipirulások, pörsenések jelennek meg, amelyeket az állat vakarni kezd. Tudjuk magunkról, hogy ha egy viszkető bőrterületet elkezdünk vakarni, az egy idő után többnyire még jobban viszket, ezért egyre jobban vakarjuk, s bár valamelyest megpróbáljuk magunkat türtőztetni, ha megfeledkezünk magunkról mégis csak oda-oda nyúlunk s egyszer csak azt vesszük észre, hogy véresre vakartuk viszkető testrészünket.
Sokkal inkább így van ez az állatoknál, ahol hiányzik a tudatos önmegtartóztatás jelensége, ezért ha nem avatkozunk be időben, akkor a viszketés – vakarás ördögi köre hamar az állatorvosi rendelőben végződhet.

Belső okok (előrehaladott kor, műtéti ivartalanítás, gyógyszeres fogamzásgátlás stb.) idézhetik elő a különféle hormonális eredetű bőrbetegségeket is, amelyekre általában a tünetek szimmetrikus előfordulása (pl. szőrhullás) a jellemző.

Sok esetben csak szőrváltáskor vesszük észre, hogy valami nincs rendben a cica kültakarójával. Teljes testfelületén vagy esetleg csak foltokban hullik, töredezik, filcesedik a szőre, máskor az úgynevezett piheszőrök (aljszőrök) fejlődése nem kielégítő.

A homeopátia segíthet
Ha olyankor jelentkeznek először a bőrbetegség tünetei, amikor nincs lehetőségünk azonnal állatorvoshoz fordulni, nem tudjuk szakember véleményét kikérni, de nálunk van a homeopátiás házipatikánk, nagyon sok további kellemetlenségtől kímélhetjük meg kedvenceinket.

A most következő bekezdésekben a legfontosabb teendők és leggyakrabban adagolt homeopátiás szerek ismertetésével csak ízelítőt adok a bőrbetegségek homeopátiás gyógykezelési lehetőségeiről, mivel e téma részletes kifejtésére szakmai folyóiratok egész sora is kevés lenne.

Mi tehát a tennivalónk bőrelváltozások esetén?
Először is, ha a legkisebb gyanúnk van arra, hogy a probléma takarmányozási eredetű, azonnal végezzünk drasztikus takarmányváltást! Mit jelent ez? Ha eddig száraz tápot etettünk, most váltsunk házi kosztra vagy fordítva. Ha eddig pl. a csirkés konzervet ette a cicánk, most adjunk neki olyan száraz tápot vagy házilag elkészített takarmányt, amiben még véletlenül sincs baromfihús. Ha eddig főztük a húsokat, mostantól adjunk másik állatfajból származó húst nyersen, apróra darabolva.
Figyelem! A sertéshúst mindig főzve kell adni az állatoknak!

Ne felejtsük el, hogy a macskák, bár ragadozók és húsevők, ennek ellenére tejterméket, tojást, sőt kevés növényi eredetű takarmányt is szívesen fogyasztanak. Ezekkel tegyük változatossá és teljessé megváltoztatott étrendjüket. Sokszor már a takarmányváltás is néhány napon belül látványos javulást eredményezhet!

Fokozhatjuk a gyógyulás esélyeit azzal, ha az étrendváltoztatást összekötjük a „homeopátiás tisztítószer” a tiszta kénporból készült Sulfur nevű homeopátiás szer adagolásával.
A Sulfur a szőr-és bőrbetegségek kezelésének legfontosabb, s talán leggyakrabban alkalmazott szere is. Rendkívül erőteljesen aktiválja és egyidejűleg szabályozza is a bőr anyagcsere folyamatait, támogatja az egészséges szőrképződést. Ugyanakkor a szervezet egészére is kifejti anyagcsere szabályozó és méregtelenítő hatását.

Ha már sokféle gyógyszert (főként antibiotikumokat) kapott a cicánk és jelentkeznek a gyógyszer mellékhatások tünetei (pl. bőrelváltozások), néhány adag Sulfurral akkor is megoldható a szervezet méregtelenítése.
Különösen hatékony ez a homeopátiás szer, ha olyan típusú betegen alkalmazzuk, amely maga is az úgynevezett „sulfur” egyedek közé sorolható!


Mi jellemző a sulfur típusú macskára?
A Sulfur alkatú állatok erőteljes, feltűnően kellemetlen, szúrós testszagot árasztanak maguk körül, szőrzetük zsíros, csapzott, filcesedésre hajlamos, nehezen tartható rendben. Önmagukkal sem sokat törődnek, az átlagosnál kevesebbet tisztálkodnak, ezért mindig ápolatlan benyomást keltenek. Piheszőreik nehezen növekszenek, bőrük hajlamos a korpásodásra.

Adagolás
A Sulfurt 9 CH-s vagy 30 CH-s potenciában adhatjuk.
A 9 CH-s potenciából 10 – 14 napon keresztül naponta 2 x 1 adagot (1-2db kis golyó) a 30 CH-ból hetente 2 x 1 adagot kell adni a cicának, közvetlenül a szájába, vagy pedig kevés vízben feloldva.

Ha túladagoljuk a sót
Ha a cicánk takarmánya hosszú időn keresztül konzerv táp, vagy olyan házi maradék volt, amilyet a gazdi is fogyasztott, akkor a bőrelváltozások oka a túlzott mértékű konyhasó bevitel is lehet. Ezért ilyenkor a „hasonlót a hasonlóval” elv alapján javasolt a homeopátiás konyhasó adagolása.
Ezeknél az állatoknál a sóháztartás zavara miatt a szőr borzalt, csapzott és fénytelen. Főként a hónalj tájékán és a combok belső felületén találunk apró viszkető göböcskéket, pörsenéseket, amelyek esetenként nedvezőek, de gennyesek is lehetnek.
A homeopátiás konyhasóra – Natrium muriaticum – reagáló macskák fajtársaikkal általában az átlagosnál agresszívebben viselkednek.
Ezt a szert is ugyanúgy adagolhatjuk, mint a Sulfurt és természetesen ebben az esetben se feledkezzünk meg a drasztikus takarmányváltoztatásról: só mentes diétára térjünk át!

Általában a nagyon jó étvágyú, nagytestű, elhízott kandúrok, esetleg ivartalanított egyedek jellemző bőrelváltozása lehet az a jellegzetes ekcémás tünetcsoport, amit a Graphit nevű homeopátiás szerrel és természetesen megfelelő diétával orvosolhatunk.
Erre az ekcémára jellemző, hogy a bőrön testszerte száraz, erősen korpásodó területek láthatók, a bőr viszonylag vastag, repedezett és az izületi hajlatokban a Graphit típusú alkatokra jellemző ragacsos, mézszerű váladék jelenik meg. A „graphit” egyedek rendkívül kedvesek, nyugodtak és szeretetre méltók, ezért azután sok gazda szeretete jeléül agyon eteti őket. Ők pedig esznek, és persze tovább híznak, ami csak fokozza bőrelváltozásaik súlyosságát.

Természetesen a homeopátiás kúra megkezdése mellett ez esetben sem maradhat el a megfelelő takarmányváltoztatás: energia szegény étrend, esetleg energia szegény gyógytápok és csökkentett takarmánymennyiség etetése! Bármennyire fáj is a gazdi szíve...

Graphit 5 CH -ból, vagy 9 CH-ból naponta 2 x 1 adagot adjunk néhány héten keresztül, a tünetek csökkenéséig!

Mikor alkalmazzuk az Arsenicum album nevű homeopátiás szert?
Ha a máskor egyébként gondosan tisztálkodó, jól ápolt cicánál egyszer csak kellemetlen, rothadásra emlékeztető testszagot tapasztalunk, bőre pedig szárazzá, korpássá válik, viszket és a szőrzete zsíros tapintatú lesz.
Az állat ilyenkor feltűnően kívánja a meleget, étvágya romlik, hasmenése van, mely rendkívül bűzös, sötét palaszürke, fekete és többnyire az éjszaka második felében, hajnali kettő óra után erőteljesebb, mint nappal. Bőre is ilyenkor szokott erőteljesebben viszketni. A nagyon szomjas állat csak óvatosan, apró kortyokban fogyasztja a vizet és gyakran hány is.
Ilyenkor az Arsenicum album 5 CH-ból vagy 9 CH-ból naponta 2 x 1 adag javasolt.

Melyik szer jöhet még szóba?
Ha a cicáknál kezdetben főként a mar (a két lapocka közti háti terület) tájékán a szőrszálak töredezését, a piheszőrök kihullását tapasztaljuk, akkor többnyire olyan májkárosodás kezdetére kell gondolnunk, amelyet még a laboratóriumi vizsgálatok sem mutatnak ki.
Annak érdekében, hogy a folyamat súlyosbodását megakadályozzuk, 10 napon keresztül adjunk napi egy adag Lycopodium 30 CH-t és ugyancsak naponta 1 x 1 adag Flor de piedra 9 CH-t.

Hangsúlyozzuk azonban, hogy bár a jól megválasztott homeopátiás szerek hatékonyan gyógyítják a különféle bőrbetegségeket is, ha a kezelés első néhány napja után nem tapasztalnak az állatoknál kezdődő javulást, feltétlenül forduljanak állatorvosukhoz!